Amikor a vágy megszületett, a feltételek összeálltak, és meghoztuk a döntést, a tettek már természetes módon jönnek. Ha változást szeretnénk, meg kell érni a tudatunknak rá, hogy képes legyen látni a valóságot és szembenézni az igazsággal, majd ezután születhet meg a vágy, hogy változtassunk jó irányba. A vágy beindítja az energiákat, és amint a lelkünk készen áll, a feltételek a fizikai síkon meglesznek.

Hiszem, hogy ha valamit még nem vagyunk képesek megtenni, az nem azért van, mert nem vagyunk elég jók, hanem mert nem jött el az ideje, és irreleváns, hogy mert érzelmileg még nem állunk készen, ezért beszorulva adott szituációba úgy érezzük nincs kiút és nem látjuk a lehetőségeinket, vagy mert az anyagi feltételek építenek gátat, vagy egyszerűen “csak” esetleg fel sem fogjuk hogy amit teremtünk magunknak az negatív, és ennek isszuk szépen a levét majd még nagyon sokáig. Igen, ezt mind vallom és eszerint élek… vagy mégsem… inkább csak hiszem és vallom és eszerint próbálok élni. Mert hogy emberek vagyunk, és folyton mint a kiskutyus szaladunk a farkunk után körbe körbe, ugyanazokat a mintákat követve napról napra, évről évre, életről életre, türelmetlenül akarva a megszabadulást minden bajtól és fájdalomtól MOST, és az okos gondolatokat minden este végiggondolva és megfogadva a másnapi megújulást másnap persze felkelünk, és szaladunk tovább a kis farkunk után.

De hogy ez a szép benne, mert ez maga a fejlődés, és másnap az a farok már nem ugyanaz a farok. Minden egyes gondolat, tett és vágy, mind hozzájárul a fejlődésünkhöz, apró pici lépések, minden beérett kis szint amit meglépünk, amivel megértünk még egy összefüggést ahogy a dolgok vannak, megélünk egy tisztább jót mélyen a lelkünkben, mind részünkké válik, és az új ÉN már egészen mást bír el meglátni, megélni, és megváltoztatni. Ezt remélve, szeretném hinni hogy én sem vagyok már ugyanaz aki voltam egykor, és tudok fejlődni, tanulni, a tanultakat megérteni, beépíteni a tudattalanba, jó benyomásokat halmozni, ezáltal fejlődni, meglátni mennyit kell még tanulni, majd tanulni és addig fejlődni, míg lesz  mit adnom másoknak és készes leszek magam után másokon is segíteni. Ez az út amit szeretnék bejárni, a vágy megszületett, remélem a feltételek összeállnak mire “megszólal az elkészült csengő” és a tettek örömteli következményként megteremtődnek. Erre az útra hívlak meg magamhoz útitársnak az írásaimon keresztül, köszönöm ha velem tartasz! ❣️

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Explore More

Az étellel nyugtatom, szeretem, és kényeztetem magam.

May 16, 2023

Folyamatainkban saját magunk és saját helyzetünk korrekt értékelése néha nehéz; sokszor túl borúsan látunk dolgokat, és van, hogy elfelejtjük értékelni ami jó (akár az elért, akár az életünkben adatott jót),

Hogyan hat a családállitás a hétköznapokra

November 14, 2017

Hogyan hat a családállitás a hétköznapokra Szóval akkor, hogy mi is történt velem amióta tele sértettséggel és megbántottsággal elindultam a képzésre? Hát hazajöttem, nagyon erős kapcsolódások és mély munkák után, megnyugvással,

Ami veled történik az velem is történik.

February 9, 2018

Magam alakítom a világom. Tényleg! Ami veled történik, az velem is történik. Mindenben, oda-vissza. Hívhatjuk karmának; nagyon leegyszerűsítve azért rúgtál bokán, mert valamikor én is bokán rúgtalak, és az univerzum egyensúlyra