A gyógyulás testi vagy lelki?

Amikor szétvakarom a bőröm a pikkelysömör miatt, az genetika és szarokat ettem össze, vagy lelki leképződés és ezzel építek falat magam köré, meg nem fogadom el magam és hasonlók. A test állapota határozza meg, hogy érzem magam és milyen benyomásokat halmozok fel, vagy tényleg minden a hozzáálláson és a gondolkodásmódon múlik, és ahogy érezzük magunkat úgy is kisugárzik, hogy egészség és harmónia jelentik meg?

Van akit meg tudnak gyógyítani az orvosok hagyományos módszerekkel, kérdés érdemes-e. Ha a betegség egy üzenet, hogy változtatni kéne, akkor úgyis újra produkál valamit az egyénke. Ha a betegség karmikus, de “le lehet tenni” ebben az életben, meg lehet dolgozni, ha megtisztultunk és megtanultuk a leckét, nem jön vissza.

Az elvonulás előtt nem bírtam megmaradni a fogfájástól, előjött a hólyaghurutom és mint állat viszketett a bőröm. Na a bőröm még mindig gáz, azt még dolgozom, de a többi elmúlt, teljesen. 

A fizikai test korlátozott, az öregedés és az alap génállomány sokmindent meghatároz, és mégis elgondolkoztató, hogy miért nem fáj most és fájt rohadtul előtte… Szerintem nem csak a hozzáálláson múlik, fel kell tárni és átdolgozni a tudattalanban tárolt ismeretlen blokkokat, megtalálva az okokat, a testet sem elhanyagolva.